Kémiai nikkelbevonás

A felületkezelés olyan folyamat, amely során egy fémyfelület jellemzőit módosítjuk annak hozzáadásával, eltávolításával vagy átformálásával. A fő cél a fém védelme és esztétikai megjelenésének javítása. Hasonló hatásokat különböző módszerekkel is el lehet érni, például anodizálással, porfestéssel vagy nedves festéssel történő színezéssel.

Fő előnyök:
Fokozott korrózióállóság
A bevonatok vagy egyéb felületkezelések javult tapadása
A felületi hibák kiküszöbölése
Növelt kémiai ellenállás
Javult elektromos vezetőképesség vagy fokozott felületi vezetőképesség
Fokozott szilárdság és kopásállóság, miközben csökken a súrlódás
Fokozott esztétikai vonzerő

Gyakori felületkezelési módszerek és rövid leírásuk
Elektrolakkolás: Elektromos áram segítségével fémionokat raknak le az alapanyagon, ami tartósságot, korrózióállóságot, alacsony súrlódást és javított esztétikát biztosít; gyakori fémek: réz, nikkel, arany, ezüst.

Pácoltatás: Savas oldattal távolítják el a felületi szennyeződéseket és az oxidréteget, gyakran használják forró munkafolyamatok utáni tisztításra; néhány ötvözetet törékennyé tehet.

Porfestés: Száraz port alkalmaznak elektrosztatikusan, majd sütéssel kötik meg; autóiparban, szerszámiparban és a hadiiparban használják.

Csiszolás: Csiszolókorong segítségével távolítják el az egyenetlenségeket, a pikkelyeket vagy a horpadásokat; alkalmas alumíniumra, sárgarézre, öntöttvasra, szénacélra, rozsdamentes acélra stb.

Elektropolírozás: Elektromos áram és elektrolit segítségével távolítják el a felületi ionokat, hogy sima, tiszta és karcolásmentes legyen; gyakran használják rozsdamentes acélra, alumíniumra, rézre, titánra stb., és alkalmazható az élelmiszer-, orvosi- és gyógyszeriparban.

Lapozás: Közvetlenül folyadékban alkalmazott csiszolóanyag és nyomás segítségével távolítják el az anyagot, hogy precízen sima legyen; optikai lencséknél, csapágyaknál, mérőeszközöknél stb. használják.